Az újévi istentiszteleten Kovács Sándor a Timóteushoz írott levél 4. részének 2. verse alapján bátorított: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”
Tolnai János Salamon imádságával kérte Istent: „És most, ó, én Uram, Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, és nem tudom, hogyan kell forgolódni. És szolgád a te néped között van, amelyet te választottál magadnak. Nagy nép ez, amely meg sem számlálható, föl sem jegyezhető a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja igazgatni népedet, és választást tudjon tenni a jó és a gonosz között. Mert ki tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” (1Kir 3,7-9)
Igehirdetésében halló szívet kért a gyülekezetnek és magának, hogy mindig értse és szeresse Isten akaratát, ugyanakkor rávilágított arra is, hogy más lelkipásztor, Isten más talentumokkal rendelkező eszköze fogja szolgálni Istent a gyülekezet felé.